Nagyon.

Gyújtogatásra született
ujjaid

Felsértették a halálra
radírozott papírt

De nekem rózsaszín
üresség kell

 

És ebben a csodás
szóban

Akarat és szeretet
között is

Két dallamos L betű van
egymás mellett

 

 

És nem gyönyörű az éj, mert nem vagy itt, de csodás, mert
akár itt is lehetnél. Ha. Ha akarnánk, ha szeretnék, ha nem ócska girbegurba
rajzokkal törődnénk. Tudom, ahogyan említetted, hogy attól válik mindez
meseszerűvé, hogy nem tudom egyenes vonallal kitölteni fűzöld mérgedet, de
egyes egyedül a torkomnak támadó sóval borított savasság elég-e az
elégtételnek?

 

Várom a pillanatot, ahogyan Te is, hogy az esőben állva ne
csak énekeljem torkom széjjelszakadtából hamiskásan csengő keleti álmaim, újjá
varázsoló, felébresztő lényegem, hanem közösen kimondott vágyainkat
(félelmeinket) tudjam majd érdek nélkül figyelmen kívül hagyni.

 

Eljön majd az a fényes és jó nap, mikor a jó és fényes Nap a
hátunkra simulva énekli gyermeteg kacajjal, lágyan s lázasan tátogva – s persze
soha nem hamar, hangtalan -, hogy nem igenek és nemek között botladozunk sután,
hanem teljes szívvel szeretve éljük a Játékunk, bűvös szavakkal és bőrünkön
mintákat ütött tűkkel a múltunk mögött, hogy

itt a Jó és itt a Fény, és szeretlek, és

 

nagyon.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: