Unalom-alkotta.

 

                Legenda
vagyok a saját házamban. Milyen kéjes önmulattatás ez. Önmagam önös önző
mulattatása, múlattatása, múlttá, elmúlttá mulasztása. Lehet ennél szebbet
kívánni egy ilyesféle éretlen lelkű kis valakiknek? Lehet gondolni apróra
méretezett emberöltők ördöggé tömörödése okán olyasféle egyensúlyélményekre,
melyből hiányzik a testek valóságossá formált lehelete. A por puha, a kavics
sebez, a homok homorú fulladást hoz egy másik félő teke ujjbegyeid
szétdurrasztó felületén. S mert felültél, rád omlott a legbányább barlang fala,
és csengettyűszóra várva vetted a levegőt. Beléd karmolt akaszkodása a
napfényben ragadóssá párolgott kávéscsészére emlékeztet. Játszmákat és
kapcsolatokat keresünk, birtoklunk, és nyakunk köré álomláncokat faragunk, de
nekem szent meggyőződésem, hogy az emberiség jelenlegi színét-szagát nem a
fejlődés iránti vágy, hanem az unalom hozta meg. Kicsiben és nagyban alkotunk,
feketék és narancssárgák vagyunk, egy hajtincset csíkokba halmozunk, de tudod,
azért mi a világgal tényleg

 

                őszinte
szerelmet álmodunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: