Akarni.

               

                Találtam két tavat, melyek vizei
közötti távoli kapcsolat megteremtése új perspektívákat, még szívélyesebb
látószögeket adott a szürke nyári napoknak. Réteken és mezőkön átívelő
áramlat-élmények dobogtatnak, és a verbalizálás legalább annyira teljessé tesz,
mint egy égett combnyak darabokra tördelése. Szeszélydombok fúrják az oldalam
izgalommá, édessé álmodott, annyira, de annyira nem szeretett testeket kívánok,
beletúrnék a hajadba, ha volna mibe… De csak buta, fénylő kockák darabkái adják
utoljára tudtomra, hogy létezel. Szőke szavaid megbilincselnek, és tudom, hogy
nem tudod, és értem, hogy érted, hogy érted ma meghalnék.

                De
élni nem tudok.

                Pedig
első pillantásra tudtam, hogy tudni fogom, hogy te kellesz.

                De
elcsábított a testmagány.


 És
azt szeretném, hogy tudd, hogy még soha senkit nem akartam ennyire

                akarni.


Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: