Fentről.

 

Félelmetes igények vannak bennem az Életre. A minden ízében zengő, száz fok felett égő, elhamvasztó, és szenvedélyt szülő forgásra. Szédülni, ha kell, sikítani, hogy száguldjon ezer felé a hangod mélyén elvesző szabadság.

           

            Zölden átemelő táj tárul lelki lényegülésed nyugalmat áhító szemei közé. Fából tákolt lépcsőkön sétáltunk fel-le, megátalkodottan, üzenetek kegyetlen jelentéssel bíró csipogását üldözve. Olyan érdekes az érzés, amikor elsétál előtted a mindig várt Valaki, s bárkinek ezt elmondva szőke piheszőrök mulattatnak hajnalhasadtáig.

Illatok, szagok, életek, érvek, imádnivaló, magaslatokra teremtett lelkek mennyei találkozása a test álmatag köteléke nélkül. Törődj bele, hogy esélyek folytán most újra kudarcba fullad ez enyhe próbálkozásod révsivataga.

 

Folyosón fonok megint lapokat keresztbe, lágy dallamban hallgatom, hogy a Tiéd vagyok…

 

Csak tudnám, merre jársz.

 

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: