Égcsepphősség.

 

               Meg
fogom-e érezni a hőség megcsappanó hullámait a tenyered édes ívének
szárnykajtatását utánozva? Ha lennék annyira őszintén megszerkesztett lénytelen
álma a világ harsányabb oldalának, talán a hasfaladon átkényszerített,
megkönnyebbülést hozó fájdalompamacsok is igaznak látszódnának. De csak a
penészes illat, az az átható, lelkedet facsaró bűz marcangol szüntelen, a
szimbólumokkal teli jövőbe hallgatózás semmit nem ígérő sárgás folyama.
Ámulatba ejtően vaskos pillái felett fekvő pótangyali jelleme folytán légedig
hozott térdeid a mesés látvány iránti apátiás szerelemmé változnak. Benne. És
nem benned, mert te csak egy alagutakban fényektől árnyékolt kontúrkontraszt
vagy. Egyszerű, szép, egeket megrengetően vonzó, de a végtelenségig esetlen és
értelmetlen.

               Persze nem akarlak megint bántani
untató szavaimmal, csak felmerült a régi kérdés újra tervezett formában, hogy a
feszes aktképeken rongyolódottan virító rovardarabok hogyan mutatnak az ében
ékes fényéről álmodozva?

              

               Középszerűen, szépen, édesen.

 

               (s ide rímelne egy egyszerű sor,
hogy

               kívánom a véged véresen)

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: