Szépség.

               

 

Megint itt egy kortynyi
csoda az ölemben… Feltölthet a nyár parázsosan lágy illata, élhetsz nádassal,
madárcsiviteléssel, a zöld legvadítóbb szépségével, a végtelen táj szabadságát
úgysem tudod nem magadévá tenni. Duplán tagadok, duplán élek, ebben a
valóságban most rojtokat simogatva iszom a savanykás bor utolsó cseppjeit.
Olyan szép a fuvola hangja, mikor a vonósokkal keveredik! Olyan nagyon tetszik
a kétféle illat, a meg nem válaszolt talányok, ahogyan a napfény foltot hagy a
szívemen…

 

                Isteni
kegyelmek folytán lehettem azzá, aki most ragyogóan tág szemekkel mosolyog a
felhőkre… Ti is ezt látjátok?

                És
ha igen, hogy nem szakad meg a gyönyörűségtől a szívetek?

                Hogyan
nem vártok holnapot holnaputánra, az éjszakai fáradt könnyetek hogyan nem
párolog a hegedűt vörössé festő nedűt tartalmazó kristálypohárrá?

 

                Olyan
nagyon szép ez a világ. Olyan nagyon szeretem.

 

                Remélem
a részese lehetek… maradhatok.

                Akár
csak egy picit is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: