Tüllmagány


Nem vagyok én angyal, csak egy szolgalelkű isten…
Mikor teljes erőből belezuhan egy galamb a hasfaladba, és ájultan omlik az út
melletti szökőkút pénztől koszos vízébe, olyankor szősz igazi páfrányálmokat, melyek
rémséges képekként mossák tudatod önámításokba.

Imádott fantazmagóriák között masnis magány nekem,
ha a rózsa színéhez hasonlatos fagylaltot végigcsepegteted a kék szoknyádon.
Bordó falú sakktáblaszerű szoba mérgezi a folyékony alkoholt a bőrödön megült
füst mögött. Nem látsz messzebb a fénysugarakat megállító ködtől, még a
legfényesebb lámpa arany tompulata sem tud hasonlatossá válni a hold értéktelen
fényéhez.

Olyannyira szeretném tudni, hogy teljes átéléssel
kővé vert izmaid miért nem süllyednek fantáziákba? Miért hiszel még mindig
ennyi buta toronytalányban?

Közönyös csókok és legmélyebben átélt ölelések is
savassá sózzák a szalaggal átkötött dobozt, mely színárnyalatokat mar
szappantól száraz kezedbe.


Puha, kicsi, távolba látó és egyedül van…vagyok.

 

 

 nagyon
piros ma reggel a világ

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: