ópiát-gyakorlat

„Szóval
akkor írhatok?”

 

A
morfium a
-receptorokon fejti ki
hatását.

Leéljük
az életünk, értelem nélkül, gyakorlatilag, de van egyáltalán bármi szükség rá,
hogy értelmet keressünk?

 


Ez
nem vers,

ezek
csak megtört sorok

Csak
egyszerű szavak

folytonosság
nélkül

Csak
magamnak írom

Csak
kutatom a múltam

Csak
várom a jövőm

Csak
elemzem a jelenem

Annyi,
de annyi szó van bennem

És
mind eltemetem

Mert
értelmet nem lel

Az
értelmem


               Elveszett fonalak valahol a
garabonciás fehérjék sűrű pamacsában ópiumossá forrnak. Erőlködsz és kiálmodsz
szabad megfigyeléseket. Ugrálsz távol-tengeri csomók barna magasságát utánozva,
mint egy egyszerű endorfinhalál. Ezerszínű cukorbolt főzi mákká pókhálószerű
ujjaid. Finom bevérzések tarkítják lágy nyakad bőrének finom selymét. Vállaid
építed szárnyakká lyukas táblák gyönyörű korallvirágokat folydogáló
sivatagjában.

Egyedül, de nem magányosan.

 

               Magaddal

               Hidakon átcammogó

               Barna majmoddal

               Reggelenként tükörbe nézel

               És tudod,

               hogy megint megérte felkelni.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: