Szélmalomharc

Parttalan vonzódom szavakhoz, legszebb szerelmemet az égben élve sem tudnám megmutatni Neked azt a végtelen mennyiségű ábránd-színt, mely kakkukfű-nyulak illúziónak halmait hozza hullámozva spirálba. Odaadhatunk mindent a semmi áráért, fekete italok soha el nem lihegett cseppjei felett kergetünk harang alakú leveleket, de tudod, megint ugyanazért a melegen sokszínű plédért ültünk a folyosó füstös sötétjében.
Féltékenységért imádkozunk, és maga a Magasztos töri pilláinkat jéggé, de tudom, hogy sikítani fogsz majd a színért, mely guggolva hajladozott a kupányi szobrok naplementéjében.
Huszonhárom tornyú sárga szöcskék lebegnek ezüst kontúrú lábakon, és olyan végtelenül tudnám tisztelni a szabadságod, ha nem halnék bele.
Kényszeredett, megmutatott, áthatott valóságok is bohócos magányt szülnek.

És szomorkodom, de…

kérlek Titeket, sohase mondjátok el a Don Quijote végét.

Hadd álmodjam, hogy küzd még Dulcineáért.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: