elmék-töredékek-emlék-töredékek

…balról és jobbról is árnyak vettek körbe. Nem gondolkodtam, nem vittem tovább páratlan gondolatmeneteim. Ledobtam magamról a mindennapi nyűgjeim oly mámorosan imádott eszmevirágait és a legmesecsodásabb érzékek-irányította létezés álmatag egységébe süllyedtem. Mesélhetek az élményről a legégiebb szavakat használva, akkor sem tudom visszaadni az a páratlan érzést, amit akkor élsz át, ha a tested az angyaltajték lágyságát idézve válik puhán vágytalalnná olvadó vízeséssé. Eltűnt a mindennapokat megkékítő satumagány szorító semmilyensége, a majdani álmokat harcpatakká süvítő szomorú arctalanság, a boldogtalan lényszerűségek szemetszomorítóan szürke bőre. Nem a vágyaimból épített kegyetlen kövek állították el a lélegzetemet, hanem a kecsesen mosolygó életek éterszerű ölelése. Nem kívántam sem többet, sem kevesebbet, mint ami itt körülvett.

Csodálkozol hát, hogy nem akartam maradni?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: