ér l meszesedés

Nem akarom megfogni a
Napot, nem akarom megmondani neked, hogy mit tegyél ezen a gyönyörűen
félelmetes napon.
Csak pampogok imitt-amott megálmodott súlyokról, hogy merre kellene beleártani
magad a katartikus katatónia-kalandodba.
De nem akarlak untatni.
Engem is fáraszt az
állandó semmit sem mondás parázna hónaljmámora
.

Fogom a goromba bőröd unos-untig karmolt illatát. És úgyis véresre sikítom a
mosolyod.

Ne is próbálj ellenkezni.

Éjjel széllel széjjel mart homlokod mennyei liliomaggyal fullad majd a táncra
ébredt ördög nyávogásáért. Vagy attól.

Nekem
igazából édesmindegy.

Édesem. Mindegy. Mindegy, mind egy, mind eggyel, egyél, ezért, kevésért,
hétágra sugárzó malactangóért éljél.
Reggelente úgyis elvisz a csámpás angyal.

 


 

 

De most aztán igazán
csöndben maradhatnál, mert megint a semmit mondtál, a semmibe álmodban, az
álmodban, a mámorban, a könnyfakasztó hatásvadászoton túl, megint csak egy
angyal voltál.

 

Túl unalmas, hogy igaz
legyen.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: