Napraforgó-földekre Nem.

Fukarul megadott hazugságait látod a világnak. Én érpatakokat vágnék Neked legszebb rózsájából a félelemnek, de nem vagy kíváncsi a tátongó barbár-Hamletekre. Pici fényességes tévelygések hozhatnának holnapot, de kígyóvá alvadt ébredésed csak egy kihipózott folt a szivárványon. A mélység vonz, a dicstelenség tántorít, szeretnéd ismerni rejtélyes öntözőit a vízililiomoknak, és csak mész és mész és harcolod a levegőt.

Furcsa, buboréktalan a léted.

Küzdesz, álmodsz, széttépsz, megérted a lét megannyi apró sötétségét, tudnál hova menni és mit csinálni, de könyörtelen szétzúz a félelmed.

Szeretnék Neked mesélni a határtalan napsugárról, a kékeszöld színárnyalatban pompázó párna-mezőkről, de Te csak egy csalánteát kortyolgatva pislogsz rám fekete pilláid mögül.

Múlj oda, ahol semmivé lehetnél, ahol merkúr-kövek virágai sebzik meg aranyhajad selymes-lágy fodrait.

Széttépném. Összeraknám. Elégetném.

de a te döntésed, hát menekülj tovább

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: