Adamos

Párját ritkított halhatatlan elképedések. Mámoros
kristályba fulladó életemnek legszebb virággá tett tétovasága. Harcolt,
megálmodott, szétterült károm-határ virágok és Te tudod, hogy kész vagyok
könnyekig szárítani a léted. Mélységekből tántorgó őz-keringőt fújnál, ha
hagynám, hogy pusztulást égess a szivárványba. Buborékok között virító,
mosolygó macska-magányod és a puha illatos pálya-körök között a zöld ital is
futva forrasztja végig az életed. Érzelmed, szíved, fektetett álmokba hulló
paripa-hajnalok táncoló foltjai között messzire repít a félelem. Selyemből
formált bőröd mögött varázsszőnyeggé tákolt falak lappanganak, de ott a
szénakazalban vödörré meredt szerencse-darabok hajtják malmait a messzeségnek.
Kívánj bele bármit a végtelenbe, sorstalan fecsérelj és pazarolj léteket, de
bármivé formál a valóság, ne feledj megmaradni annak, ami lehetnél.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: