Pillanatok

Tessék széjjelszeretni, tessék nem elsietni. Mindennek adott idejét belefektetni, mert igényli, mert csak akkor válik teljessé, ha odateszed azt, ami jár neki.
Ne gondolj tovább egy puszta előre- és hátralépésnél, figyelj oda a részletekben elodázódó giccsre. Értékrendeket szépen sorban a polcra rakva te is tűnj olybár megálmodott valónak, szétesett magánynak, kiégett, kiéhezett, megvárt és megvásott alapokat lerakó ici-pici keselyűnek.
Nem szeretnélek puszta tényekkel vádolni, a valóságot letagadni egyszerű, de próbáltál már mindennél féktelenebb hazugságokat latba vetve széttörni a végtelenséget?
Ha, mintegy egyszerű porlényként szeretnél maradandót marni a homokdűnékbe, keresd meg azt a levetett halott testedet, kérdezd meg tőle, hogy miért nem áll mögötted faggyúszagú matrózként örökkön süvíteni a füledbe léted illúzióinak parányi realitás-darabkáit.

Én tudom, hogy mosolyogtál már éjszaka a halálra ítélt beteg gyógyult hazatérésének örvendezve.
Én tudom, hogy hallottad már a temetőben csiripelő madarak hangját lágyan omlani a fák között.
Én tudom, hogy könnyeztél már véres teste felett az egy perce világra tévedett csodának.
Én tudom, hogy láttad holdfényes, meleg, nyári éjszakán, a vörös hajú, soha fel nem növő gyermek hajóját elsiklani a fák fölött.

Én tudom, hogy te már éltél és éreztél, de tudod te ezt, földvirágnyi illúzióid között?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: