zöld hegyek illata

Legyél a virágba szépen folyó hercegnőként megálmodott kéj-elem. Akaratlagos kavicsot patakjában elfújt szél-illat, a végtelenség érdes halál-emléke sem szüli már porrá magát hajnalban. Megangyalodott mámorává táncolja a habok kapukat törő világgá nevetését. Odagondolnád titokká elfagyva a tavasszá puhult köveket, s a rebbenő szépség sem hiszi kékké, sárgává, illattá, életté az elmédet.

S itt a gondolat, hogy a Duna túlpartján mosolyog egy zöld színű macska.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: