sikítva-semmit

Fogalmam sincs.

Ennyivel akár meg is lehetne fogalmazni mindent, amit
mondani szeretnék, illetve tudok. Természetesen persze jön a vágy a több után,
unalmas órák fogalmainak messzemenő magánya, gyártom a barokkos körmondatokat,
a giccses formációkat, de ha nagyon őszintén mélyre nézek, tökéletesen
tisztában vagyok vele, hogy az egész mit sem ér. Hogy nem mondtam még többet,
mint akármelyik szembejövő az utcán.

Nem akarom én lebecsülni a szórakozás és szórakoztatás
igazán izgalmas műfaját, csak néha nem árt tisztázni, hogy mikor, mit, hova.

Hiába a ragyogó, benyomásokból (vagy ragyogó benyomásokból,
vessző nélkül?) épített világ, vannak olyan pillanatok, amikor értékrendekkel
kell szembenézni.

A saját magunk által felépített aranyos kis képáradat
elkurvulása olcsó kifogás, nem ez az, ami számít, mert ennyi még olyan igazán
mély fenntartások nélkül is elviselhető.

A lényeg, hogy sikíts.

Nem emlékszem, ezt mikor fogalmaztam meg ilyen formában, de
ebben azért valahol benne van a lényeg. Egy bizonyos perspektívából szemlélve,
persze, megadott körülmények, sablonok, szigorú materiálpatróna álmodozással
kitekerve.

 

 

a francba is,
már megint összehordtam hetet-havat, de lehet ebből kihámozni bármit is?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: