ez a senki otthona

Táncos szíved, olyan szépen porrá szakasztja a
méltánytalan álmaid. Végtelenül vágysz a lágy dallamokra, öleléstelen kéjére.
Legyél az enyém, az övé, a bárki másé, csak ne pusztulj porrá tavasszal.

„Akarsz,
akarsz-e” álmodozni éggé repülésedről?

 

Puhán
lépdelt a toronytalan terem felé. Sem életében, sem valóságában nem maradt már
eggyé válásnak a nyugalma sem. Nem kell a porrá zúzott határtalan, féktelen
száguldás, nem az áldozat rettegő remegése, magányos futása, hanem a vadász
magabiztos sebessége a cél.

 

Kívánsz
vele mosolyogni? Átölelnéd?

 

Már
nem is vagy semmi, ami benne éghetne el, tudod, hogy tudnál nemet mondani, hogy
jogod volna Nappá égni egy széptelen hajnalon, és a legcsodásabb mégis az az
egészben, hogy nem kell rohannod a végzeted felé. Sétálhatsz is akár. Úgyis
odaérsz.

 

Mindig,
mindig odaérsz.

 

Ez
lesz a veszted. Vagy a megvilágosodásod?

 

Szeretnél,
annyi, de annyi mindent szeretnél, irigységre vágysz, egy múltba hanyatló alak
álmaiba, de mindez a legszebb önáltatásod. Visszamenekülni a kicsi, pici,
ártatlan keménységedbe, amikor nem is tudod, hogy mit akarsz, a tükröd törött
és te, te csak… csak szeretnél nemet mondani, mert az igen súlya ezerszer
nagyobb. Is.

 

Az a szépséges angyal ott,

Ha nem tudnád, mit adott

Hinnél neki szívedből

De tudod már, tükrödből

 

A legsötétebb angyalod

Bármiért is elhagyott

Nem adná az életét

Hát törd meg, törd meg végzetét

 

Legyél úrrá rajta.

 

Vagy
dögölj meg te szajha.

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: