súlytalan fény



[Matt
Nathanson – Laid]

A
nagy fészkes fenét! Én ezt az egészet el sem hiszem, úgy igazán. Most komolyan
azt gondolja, hogy majd szemrebbenés nélkül hiszek neki és beveszem minden
egyes kis hazugságát? A nagyokról persze nem is beszélve. Szép, szép, mondhatom.

Jaj,
Istenem, mekkora felszín. Mekkora giccs. Mekkora gondolati magány-válságok. És
te csak mímelegsz, meg táncolsz, meg játszod az eszed. Színpadra születtél,
ócska kis Marilyn Monroe-ként lehetvékony nadrágokban keresed James Dean
túlvilági hasonmását.

[Dope
Stars Inc – Infection 13]

Ah,
a Te szenvedélyeid. A kiéléseid. Ahogyan el akarsz égni. Mesecsodálatos módon
játszod ezeket az egész napos ütemeket, pörgéseket, szétterüléseket. De tudod
mennyire kívánom, hogy egy pillanatra nézz a Holdra, arra a gyönyörű hölgyre,
és pihenj meg a sugarában. De Neked erre semmi szükséged. Te csak ugrálsz
tovább.

Megfertőznéd
a túlvilágot is a lehengerlő szőkeségeddel. Egész napos adrenalin-dús álmok
között alszol, mesélsz, elhiszel, megremegsz, elégsz.

Csak
fogja már meg valaki a tündérpor-lepte szárnyaidat, kapaszkodjon belé, de
súlytalanul, és repüljetek együtt, a gyémánt-csúcsokon túli partokra.

[Sugababes
– Too Lost In You]

Bárcsak
bennem lennél. Bárcsak érezném. Elhitetek magammal bármit, csak hagy vesszek
el.

Túl
stabil, túl egyhangú, túl szép, túl tökéletesen stabil.

El
akarom veszteni a fejem.

Mert
ésszel, elmével ennek az egésznek igazán semmi értelme.

Szenvedéllyel
annál több.

[Goteki]

Félek.
Félek, mert csábít a mélység. Mert tudom, hogy le tudnék ugrani. Hogy véget
tudnék vetni az egésznek, a lehető legcsekélyebb bűntudat nélkül.

Persze
ez az utóbbi kijelentés így abszolút értékben nem igaz.

Van,
akiért jó élni, de akit nem én teremtettem.

Kellenek
a saját teremtmények, a saját szerelmek, a választás, átölelés, alakítás.

Elveszíteni
magam, a kontrollt, változni, beleégni valakinek a legfényesebb bőrébe, amit
nem az UV-fény emel ki, hanem a súlytalan hullámok.

[The
Fray – How To Save A Life]

Annyira
vonz az egész világ. Annyira magamhoz ölelném. Az ingerek addiktívak.

Egy
tű akkor is addiktív ha magadba szúrod és akkor is, ha másba.

Van
valami kegyetlenül szép az egészben. Ahogy teszel érte, ahogy lenyűgöz.

Megfogalmazhatatlanul
az övé vagy, örök a szerelem, oda nem adnád a világ minden kincséért sem, magát
az érzést, hogy közel lehetsz hozzá.

De
persze soha nem benne, soha nem az ölelésében, tudatában, csupán kis árnyként
követheted és tarthatod a lámpát, azt képzelve magadról, hogy Te vagy a Nap.

Mondják,
hogy mesterséges fényben is kinyílnak a virágok, de én mégis igazi Nap
szeretnék lenni.

Igazi,
fényes, teljes.

[Hrutka
Róbert és Jamie Winchester – It’s Your Life]


[túlvilági hasonmását gyémánt-csúcsokon túli partokra
szenvedéllyel annál több a súlytalan hullámok igazi, fényes, teljes]


Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: