Eleven zöld

Beléd látom elmulasztott
mámoromat

Beléd látom a szüntelen
sikolyokat

Beléd látom vérvörös álmaimat

Beléd látok hervadó
hajnalokat

…szemek, illatok, egy
hitetlen elme pillanatai…

Hideg van.

Egy nagy gerinc alatt egy
pohárnyi vörösbor. Feketén csillog, az árnyak lágyan dobognak felé. Felém. Csak
egy mosoly kell, rendületlenül-rendetlenül kimondott szavak.

Egy tánc, amiben megfogod a
hajnalt, de nem hiszel a semmittevésben.

Soha nem is hittél benne.

Égni kell, sötéten elvesző
szempárokban, kalandokban, taszító magány-alakokban, vonzó világosságban.

Mint egy szentjánosbogár a
kora nyári éjszakán.

Feltéve, ha ébren van már.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: