goa

Nem mintha ez az egész bárkit
is érdekelne, úgy érdemben, csak jó megírni, meg biztos majd tíz kőkemény év
múlva is jó érzés lesz visszaolvasni. Vagy hasznos. De talán vicces is. Illetve,
csak az.

Mondhatnám, hogy milyen
iszonyúan mély felismerésekkel vagyok tele mostanában, de ez azért így egy
bődületesen szép hazugság lenne. Mosolygok a szobám falán lévő naptárra, ami a
szóbeliig hátralévő napokat hívatott számlálni, húzgálom át szép nagy lila
x-ekkel a nem tanult napokat, és kezdem azt érezni, hogy most komolyan, miért
is csinálom én ezt? Persze a finisben nem adjuk fel, meg várom már nagyon az
anatómia-órákat, csak furcsa ez az egész. Hogy mit, miért, hova.

Lényegtelen dolgokkal telik
el minden perc, de keresve sem találnék hasznosabb tevékenységet. Lehet tanulni,
mert standard vélemények szerint, az valóban mozdít is előre valamit, de
jelenleg tényleg azt látom, hogy az is csak ugyanolyan időtöltés, mint például
kattintgatni a myspace-en. Persze, a tanulás ingyen van. Most épp.

Annyi körülöttem a
megkeseredett és elhasználódott lelkű ember (felnőtt?), akikre egy kicsit sem
akarok hasonlítani, de kezdek olyanná válni, mint ők. Rutinos hétköznapok, állandó
bűntudat valódi okok nélkül, felszínes érzelmek, semmi könny, semmi kacaj,
abszolút vegetáció.

Én nem erre a körre fizettem be.

Lehet hogy rossz körhintára
szálltam, persze, de kezdem azt hinni, hogy ez tényleg nem is azon múlik, hogy
lóra, vagy kisvasútra ül az ember, hanem hogy hogyan ül rá. Meg milyen zene
szól. De hogy én állítom-e be a háttérzenét, vagy a ringlispír irányítója, tudja
fene.

Szeretném hinni, hogy én,
mert akkor még van némi remény, hogy nem válok én is furcsa fölnőtté, amilyen
például a minap is voltam, mikor elvittem tesómat a vidámparkba és felültem
vele én is az egyik játékra. Nem mondanám, hogy az a velős irigység kerített
hatalmába, mert sajnos még az sem, csupán tudatilag átjött, hogy kéne legalább
akarni átadni magam. Vágyni rá. Ahogyan a tesóm. Nevetett, kacagott,
kormányozott, nyomogatta a valójában hatástalan gombokat, bennem meg csak olyan
dolgok mentek, hogy lesz-e pénzünk még következőre, meg tuti most nem nézek ki
jól, meg ilyenek.

Istenem.

Reklámok

3 hozzászólás to “goa”

  1. Minden kornak megvannak a maga játékai. Egy kamasz már nem ül le búgócsigázi az autósszőnyegen. Ha mégis, igen nyomós okai vannak rá… Ez még persze nem jelenti azt, hogy vki ne lenne kreatív, nyitott, vagy felszabadult. Egyszerűen csak máshogy mutatkozik meg. A másik, meg; lehet, hogy Te a körhintára fizetsz be, de a sor máshova terel. És szemben az árral, mindenki alaptalan megvető pillantásával… De eltaposni se akarsz senkit. Hát akkor most hogyan?Nem.. válaszom sajnos nincs ‘^^. De megállni nem lehet.

  2. Minden kornak megvannak a maga játékai. Egy kamasz már nem ül le búgócsigázi az autósszőnyegen. Ha mégis, igen nyomós okai vannak rá… Ez még persze nem jelenti azt, hogy vki ne lenne kreatív, nyitott, vagy felszabadult. Egyszerűen csak máshogy mutatkozik meg. A másik, meg; lehet, hogy Te a körhintára fizetsz be, de a sor máshova terel. És szemben az árral, mindenki alaptalan megvető pillantásával… De eltaposni se akarsz senkit. Hát akkor most hogyan?Nem.. válaszom sajnos nincs ‘^^. De megállni nem lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: