nem kifejezetten jó versek, sőt, de a hangulatomat árnyaltan tükrözik

Az ég, ez a puha fagyott
messzeség

A föld, ez a felforrt s
elgyötört

Test alkotja halandó világom

És a fekete selymen át már
csak a pusztulást látom

Csak libegek

Ezüstből koporsó, félelemből
hegyek

Kínokból tenger, s könnyekből
lehet,

Hogy felépítem majd bársony
síromat

És vérző angyalok festik meg
majd halotti arcomat

…és a bíbor angyalszín bőre
alatt a koporsó zengi tajtékát…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: