Versek. Inkább hangulatok. Postolok párat a sajátjaim közül :$ :)

Mézillatú furcsa lelkek bizarr katedrálisa

Szivárványszín csendet üt az utolsó óra

Égi hatalmaknak cseppangyalú bársonya

Fut rajtam a világ, ha tudom nincs hova

(Mennem)

Égi kéj és vad gyönyör furakszik a lápon

Rózsaszirmú simogató zátony

Körülölel, megfolyt, becsomagol

És a varázsló kapuján már a halk zaj trónol

Megértettelek

Ahogy belém furakodtak a rózsaszín kacajok

A vízesés kiszárította a fakó hajnalt

És én ájultam hullottam vértől díszes ágyadba

És éjtől lucskos a lepel

Halott vaskos karok marása

Éntelen pusztuló Messiás-imák

Vágytól reszketve porzik fakó arcom

Víztelen hemzsegek eltolult magányba

Ambróziám fagyottan kullog a jég kunyhóiba

Ments meg könyörgöm a feledéstől



Festett, csupasz lég

Elmart, táncoló kínok

Halandó selypítés a lombok
között

Miért teretmtettél, Uram,
örökkévalóságra?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: